Az utolsó napunk a szállásunk kitakarításával és a kocsik felpakolásával kezdődött. A bicikliket még este feltettük az utánfutóra. A csapat mikrobuszos része korán reggel elindult. A többiekkel a barokk Rómát fedezzük fel az esti vonatindulásig. Jártunk a jezsuita központban, az Il Gesuban, a Szent Ignác templomban, a Chiesa Nuovóban, Néri Fülöp sírjánál. Körbejártuk utoljára az antik Rómat, kedvenc tereinket, a Tevere-partot, a Trevi kutat, a Spanyol lépcsőt, a Piazza Navonát, a Pantheont ... Pizzáztunk, fagyiztunk, maradék eurónkat költögettük. Majdnem 15 km-t gyalogoltunk. Azért biciklizni jobb... Este 19 órakor indult a vonat a Terminiről Bécs felé. Reggelre Bécsben leszünk.

Vasárnapra virradtunk. Utolsó teljes napunk a Santa Maria Maggore pápai bazilika felé kalauzolt minket, ahol bíborosi szentmisén vettünk részt. A bazilika kórusa is énekelt. Utána a Lateráni bazilikába mentünk és a Szent Lépcsőt is láttuk. A délutánt a piarista anyatemplomban, a San Pantaleóban kezdtük.

Meglátogattuk a templomot, a rendházat, láttuk Kalazancius sírját, szobáját, kápolnáját. Imádkoztunk Sáriért és iskolánkért is.

A közös fagyizás után szabadidő következett.

A kemény mag együtt maradt, és tovább rótta Róma templomait. A San Stefano Rotondo templomban imádkozunk  - ígéretünkhöz híven - a Lido degli Estensi plébánia híveiért. Láttuk Szent Péter bilincseit a San Pietro in Vincoliban, jártunk a San Clementében is. Estig szabadidő volt, s ismét egy igazi olasz vacsorával zártuk a napot és a zarándoklatunkat is. Spagetti con olio et aglio mellé koktélparadicsom és rukkola is volt.

Ma korán keltünk, s igazi hamisítatlan római reggelit csaptunk. A friss mortadella (meg is maradt a fele holnapra), paradicsom, húsos paprika, lila hagyma mellett a túra összes finomsága kikerült a "svédasztalra". Így a húsos szalonnától a különféle szendvicskrémekig, a méztől a finom lekvárokig, minden, ami szem szájnak ingere. A túra ellátási fegyelme már felbomlott, mindenki azt eszik, amit szeretne. A városnézésre is reggel csomagolunk szendvicseket, ki-ki annyit, amennyit akar.

A  mai nap több mint 50 km kerékpározást hozott Rómán belül. A Szent Pál bazilikához a falakon kívülre kellett menni. A lenyűgözően impozáns bazilika mindenkit ámulatba ejtett.

Útközben Cecilius piramisát és a városfalat is láttuk az ostiai kapuval.

A Callistus katakombába is lementünk, majd az antik Róma látványosságai következtek.

Caracalla Thermája, a Circus Maximus után a Colosseum és a Forum Romanum volt soron. Este még egy kis szabad időnk is volt a Piazza Navonán és környékén. Elfáradtunk.

Még a délelőtt során elfoglaltuk szállásunkat. Minden igényt kielégítően kiváló. Szobák, ágyak, matracok, konyha, fürdőszoba, kellemes hangulatú társalgó... Van víz, nem kell keresi, nem kell kannából csapolni, nem kell minden nap összecsomagolni, és elindulni. 

Lezuhanyoztunk, kimostuk a ruhákat, ebédeltünk, majd lementünk a Városba, egyenesen a Szent Péter bazilikához. Estig időztünk a templomban, a téren és a környéken.

Ma laza napunk volt, mert megérdemeltük :)

Korán keltünk, s hamar összecsomagoltunk.

Reggelre jó híreket kaptunk szerencsétlenül járt társunkról is. Hangja erősebb volt, s szülei is megérkeztek hozzá. A délelőtt során a biztonság kedvéért inkább hazafelé indutak, mint felénk. Mi az utolsó 10 km-eket tekertük már ekkor. Ezek a legnehezebbek. Lélekben, de fizikailag is. Az Appenninek utolsó ereje még megmutatkozik itt egy-egy alattomos emelkedőben. Ezt a kíméletlen szembe szél is erősíti.

Egy gyorsra tervezett szieszta is elnyúlt egy zöldséges melletti olivásban. De kellett! És egy meglepetés fügefa is segítségünkre sietett.

Délután fél hat körül értük el a Róma táblát. De jó volt. Ki először, ki másodszor, ki harmadszor ünnepelhette a megérkezést. Durrant a pezsgő, kattantak a szelfik, csörögtek otthon a telefonok... Hurrá! Deo Gratias!

A szállásunkért át kellett menni Rómán. Először a Forum Romanum és a Colosseum akadt utunkba, majd a Szent Péter bazilikához mentünk. Itt imával köszöntük meg az Isten gondviselését.

Este sötétedéskor értünk a szállásra. De mivel késő volt, ekkor még nem a végleges szállásunkat foglalhattuk el. Jó volt nekünk az olivás is és Róma szabad ege. Hányszor is aludtunk így az elmúlt két hétben? Minden este... Wc, víz volt, mi kell még?

Nagyon jó csapatmunkával korán keltünk, s időben indulva még a délelőtt elértük a mai nap legkeményebb szakaszát, a spoletoi emelkedőt.

Közel 10 km-es kemény emelkedő kezdődött.

A hegy sajnos lefelé volt a keményebb. Két esés is történt. Az első csupán pár horzsolást hozott tulajdonosának, a második sajnos komolyabb sérülést is eredményezett. De úgy tűnik, hogy ez utóbbi esésnek sem lesz maradandó következménye. De azért megijedtünk... Sajnos mentő és kórház lett a vége. A sziesztát Narco alatt egy hegyi patak partján töltjük, a jéghideg vízben frissültünk ebédeltünk, pihentünk. 

Ezt követően egy kellemes lankás folyóvölgyben kanyarog utunk, de erős az ellenszél. Marmore 200 méteres vízesését egészen közelről láttuk, majd erős kapaszkodással a tetejére is feltekertünk.

Szállásunk egy kedves vendéglátós kertjében volt. A hely olyan, mint az Üvegtigris. Azzal a különbséggel, hogy itt igen sok ember fordul meg.

Ez az utolsó esténk Róma előtt. Sok minden történt ma. Hálásak lehetünk a Jóistennek, hogy igazán nagy baj nem történt. A pórul járt zarándoktársunk kórházban lábadozik, imádkozunk érte. Az orvosi vizsgálat orrtörést állapított meg, de sajnos a fogai is megsérülgek az esés során. Imádkozunk közösen este, hogy hamar rendbe jöjjön. 

Casacastalda után egy kellemes 10 km-es gurulás kezdődött. A tervek szerint Assisiig kellemes ligetes vidéken kerekeztünk volna. De egy kanyarral korábban tértünk le a főútról. Persze itt minden út Assisibe vezet, így eltévedni itt nem lehet. Viszont ez az út olyan emelkedőkön vezetett, hogy mindenkinek (kivétel: Regő) meg kellett állnia és csak tolni tudta a biciklit. Sebaj...

Assisi Szent Ferenc városa lenyűgöző volt. A közös bazilikalátogatás után a szabadidőben róhatta mindenki a középkori város hangulatos utcácskáit.

Estig kellemes lankákon tekertünk egészen a szállásunkig. Az Trevi előtt Santa Maria in Valle templomocskája mellett volt.

Volt víz, Wc, csocsó, jó hangulat és finom vacsora. 

A nomád éjszaka kellemes volt. Reggel azért csak találtunk egy wc-t és slagot friss vízzel.

A furlói szurdok elképesztően gyönyörű. Az erdélyi Békás-szorost idézi. Utána a szurdok vizében is megmártóztunk, majd a völgyben magas hegyek között emelkedtünk.

De az igazán nagy meglepetés csak ez után jött. Egy paradicsomi zuhatagos, vízeséses, sziklahasadékos fürdőhelyhez értünk. A jég hideg víz vájta simára a hófehér sziklákat, csak úgy habzott a víz. Nagy ugrálások és csúszdázások után indultunk tovább. Cantiano hangulatos kis főterén elköltött  ebéd előtt jéghideg forrásvizet is találtunk.   

Velkey tanár urat ma felváltotta Pistyúr tanár úr.

Délelőtt Pesaróig jutottunk, ahogy terveztük. Ez Rossini szülővárosa. Most mégsem a zenész, hanem a sok defekt fogja eszünkbe juttatni a napot. De a gyors és rutinos kísérő-szerelők megoldanak mindent.  Pesaro előtt egy nem várt hegy nehezítette a dolgunk. A dolgunkat meg egy nem várt fügefa könyítette. A mézes nektár-füge elképesztő erőt adott a hegyhez (már azoknak, akik észrevették) és nem a sportteljesítményt keresik minden méteren. Bizony érdemes nyitott szemmel biciklizni :) A hűs Adria utoljára kínálta magát Pesarónál nekünk. És tényleg hűvösebb volt, mint korábban.

Aztán eljött a „kanyar”. Fanonál felkanyarodtunk a hegyekbe. Szállásunk egy fiatal srác jóvoltából lett nomád körülmények között. Az eddigi elkényeztetettségünk végre fordult egyet. Eddig mindenhol mosdás, wc, konnektorok a sok kütyünek, most pedig a majdnem telihold és egy mező... Igaz zarándok-érzés a furlói szurdok bejáratánál.

Anikáról most kell szóljak. A kilenc éves (!) lányom is velünk teker. Egy panaszszó nélkül, vidáman, erőtől duzzadóan és laza felszabadultsággal. Pakolja a buszt a többiekkel, kiveszi a munkából a részét. Ma a 100. kilométer körül még nem volt szállásunk. Azt mondta, nem baj, menjünk tovább, hamarabb érünk majd Rómába... Nagyon büszke vagyok rá! 

Lido degli Estensi homokos tengerpartja reggel is várt bennünket. Után pedig a ravennai mozaikok kápráztattak el minket.

A sziesztát a San Appolinaire in Classe bazilika kertjében töltöttük.

xx

Az éjszakai élet fáradságát itt ki is pihentük. Az este a bámulatos hangulatú adriai városka, Cesenatico fogadott be, nem is akárhogy. A templomban éppen orgonakoncert volt. Jó volt egy fél órácskát pihenni, hallgatni.

Utána az Adria habjai, majd a város éjszakai forgatagja várt minket.

Éjfél után ért véget ez a nap. De sebaj, másnap már az Appenninek felé kanyarodunk, és elhagyjuk a tengerpartot. Ma ünnepeltünk! Csendesebb napok jönnek...

A mai nap nagyon jó tempóban indult. Chiogga belvárosába is benéztünk. Az út a sziesztáig az országúton vezet. A forgalom elviselhető, az idő kevésbé.

A kánikula nem adja vissza azt a hőmérsékletet, hangulatot, amivel itt találkozunk. Dél körül minden bezár. A forróság olyan, hogy az aszfalt megolvad, a víz felforr a kulacsban, az olasz büfés hazament, mert szerinte túl meleg van :))) Fogta magát, bezárt mára, s hazament. Nincs további hasonlat, ami alkalmas visszaadni ezt. Olyan meleg van, hogy Bogi menten szublimál. Pomposában sziesztáztunk a román kori bazilika mellett.

Este 6 óra körül megérkeztünk a szállásra, ahol Velkey tanár úr és Bogyó ott maradt vacsorát* főzni, a többiek pedig lementek a tengerparta.

Esti imánkat a templomban tartottuk, amihez csatlakoztak a helyi fiatalok is. Szép és vidám esti ima volt.

--
* a vacsora sólet konzerv volt felmelegítve :))

Velencébe már 10 körül beértünk, s városnéző üzemmódba kapcsoltunk. A Canal Grandén vaporettóztunk, olasz pizzát, kávét és fagyit ettünk. A szabadidőt mindenki kihasználta: a lagúnák világát mindenkit feltérképezhette. A társaság fele most volt először itt.

Illúzióromboló ilyenkor arra gondolni, hogy a városnézés után a forró országút vár minket. Mestre ipartelepei rontották a hangulatot és Hárs Anna oszlopra kenődése is. Szerencsére Anna megúszta a repülést egy kis horzsolással.

Lova idén is nagyszerű szállást biztosított nekünk. 

Ez a nap tengeri fürdőzéssel kezdődött. Sistina tengerpartja, kikötője hamisítatlan Adria-hanguatot nyújtott nekünk.

Ma munkás nap volt: sík terepen, forgalmas utakon kellett mennünk. Akkora volt a dugó, hogy álló kamionsorokat előztünk, emiatt szinte egész nap árnyékban voltunk; ugyanis a kamionok kellemes árnyékot biztosítanak :)

Latisana és a szieszta után lementünk alsóbbrendű utakra. Pasarella kedves plébánosa adott szállást nekünk Velencétől kb. 30 km-re. Így holnap reggel korán Velencében lehetünk.

Mozgalmas nap volt. Hosszú, sűrű, gazdag. Az első harmada felfelé a közel 15 km-es emelkedőkön telt.

Postojnában megnéztük a világ legyszebb cseppkőbarlangját. Egy kisvonat száguld a hegy gyomrába a barlangi túrázókkal, hogy aztán ott bent is sétálhassanak a 12 fokban közel 3 km-t. Tényleg elkélt a melegítő és a hosszú nadrág a zoknival. Az idő odakint egyébként már nagyon meleg. Perzsel a nap, s a szellő is meleg. Hiába, közel már az olasz határ. 

A szieszta után kitartó emelkedő kezdődik, a csúcs után pedig "zuhanás" Villa Oppicináig. De ami ezután jött, azt még közülünk senki sem élte meg. 28%-os lejtőn ereszkedtünk le a városba. A fékek is szinte elégtek.

Jó is esett az Adria hűs habja fáradt tagjainknak.
A tengeri fürdőzés után Sistina parókiáján húztuk meg magunkat.

A pincepörkölt mennyei volt.    

Talán a túra eddigi legszebb és legkíméletesebb napja következik. A meseszép Celjei völgyet Zidani Most felé hagyjuk el, majd a Száva völgyében keskeny utakon tekerünk. A táj lenyűgözően szép. Kis alagutak, kanyargó folyó, hegyek mindenfelé. Zúgók, vasúti hidak, kis állomásokkal... olyan, mint egy nagy mesebeli terepasztal.

Mi pedig ezen biciklizünk egészen Ljubljanáig, Szlovénia kis fővárosáig. Itt egészen a belváros szívébe hajtunk, ahol közel 3 órás szabadidő vette kezdetét.

Este pedig már Vhrinikában vagyunk a szokott szállásunkon. Mire megérkeztünk, Öcsi (bácsi) már meg is főzte a  chilis babot. Csapatunkhoz végre Menyus is csatlakozott, ezzel teljes lett a létszám. Szülei dinnyét is hoztak, köszönjük nekik!

A hajnali köd hamar felszállt. A csodálatos Ptuj városa várt minket, a várból pedig festői kilátás nyílt elénk.

Betértünk, s megnéztük a farsangi kiállítást. A busóra hasonlító jelmezt fel is próbáltuk, bár kissé szűkek voltak és büdösek.

Az első „hegy” a ptujska gorai bazilikával várt minket.

Utána gurulás és egy szép tisztás várta a sziesztázó zarándokokat Makole körül. Jó, hogy az öt évvel ez előtti római zarándoklat emlékei megelevenednek, így sok helyet már ismerünk. Tudjuk, hol érdemes megállni, hol folyik folyó, patak...

Utunk nagyon szép tájakon vezet. Csendes utak kanyarulatai nagyon gyér forgalmúak. Jobbára sík a terep, de csak egy darabig. Celjét a hegyeken keresztül kell elérnünk. Jobb, biztonságosabb így, bár a hullámvasút nagyon fárasztó volt. 

Celjében a kapucinusok fogadnak minket. S kellemes meglepetés is várt. A táblán magyar szó:

„Isten hozott!”

Mint megtudtuk, a napokkal ezelőtt a szintén Rómába tekerő ferences barátaink szálltak meg itt, s írták fel. Mintha éppen nekünk...

Kora reggel 6 előtt szólt az ébresztő. A nagy meleg miatt a napjaink mostantól korán kezdődnek. Gyors teafőzés, még a saját szendvicseinkből reggeli, majd Kiskanizsa felé elhagyjuk a várost. Köszönjük Nyeste Pál igazgató úrnak, hogy befogadott minket Kanizsán. Persze a teafőzőért vissza kellett menni, mert elhagyta a napos... Sormás, Becsehely... gyorsan elérjük a határt. Letenyén átkeltünk Horvátországba. Az első sziesztát Csáktornyán a vár tövében töltjük. Zrínyiék ősi várába is bekukkantottunk, s sétáltunk egyet a kedves város nagyon hangulatos főutcájában. Trnovec felé indultunk, majd Szlovéniában folytattuk utunkat. Szállásunkat Velika Nedelja kedves plébánosa adta,  kitűnőek voltak a körülmények. Éjjel az eső is esett, de az minket nem zavart. 

Délután fél ötkor indultunk Nagykanizsára vonattal, mikrobusszal. Este kilenc körül érkeztünk meg. Dósai Attila és Böszörményi Géza piarista atyák vártak ránk, de mellettük az éppen arra kerekező váci piáros 9. Ny legvagányabbjaival is találkoztunk. De jó volt őket látni. Reggel mindketten elindultunk. Ők Pécs, mi Róma felé. Isten kísérjen minket az úton!