Velkey tanár urat ma felváltotta Pistyúr tanár úr.

Délelőtt Pesaróig jutottunk, ahogy terveztük. Ez Rossini szülővárosa. Most mégsem a zenész, hanem a sok defekt fogja eszünkbe juttatni a napot. De a gyors és rutinos kísérő-szerelők megoldanak mindent.  Pesaro előtt egy nem várt hegy nehezítette a dolgunk. A dolgunkat meg egy nem várt fügefa könyítette. A mézes nektár-füge elképesztő erőt adott a hegyhez (már azoknak, akik észrevették) és nem a sportteljesítményt keresik minden méteren. Bizony érdemes nyitott szemmel biciklizni :) A hűs Adria utoljára kínálta magát Pesarónál nekünk. És tényleg hűvösebb volt, mint korábban.

Aztán eljött a „kanyar”. Fanonál felkanyarodtunk a hegyekbe. Szállásunk egy fiatal srác jóvoltából lett nomád körülmények között. Az eddigi elkényeztetettségünk végre fordult egyet. Eddig mindenhol mosdás, wc, konnektorok a sok kütyünek, most pedig a majdnem telihold és egy mező... Igaz zarándok-érzés a furlói szurdok bejáratánál.

Anikáról most kell szóljak. A kilenc éves (!) lányom is velünk teker. Egy panaszszó nélkül, vidáman, erőtől duzzadóan és laza felszabadultsággal. Pakolja a buszt a többiekkel, kiveszi a munkából a részét. Ma a 100. kilométer körül még nem volt szállásunk. Azt mondta, nem baj, menjünk tovább, hamarabb érünk majd Rómába... Nagyon büszke vagyok rá!