Korán keltünk, s hamar összecsomagoltunk.

Reggelre jó híreket kaptunk szerencsétlenül járt társunkról is. Hangja erősebb volt, s szülei is megérkeztek hozzá. A délelőtt során a biztonság kedvéért inkább hazafelé indutak, mint felénk. Mi az utolsó 10 km-eket tekertük már ekkor. Ezek a legnehezebbek. Lélekben, de fizikailag is. Az Appenninek utolsó ereje még megmutatkozik itt egy-egy alattomos emelkedőben. Ezt a kíméletlen szembe szél is erősíti.

Egy gyorsra tervezett szieszta is elnyúlt egy zöldséges melletti olivásban. De kellett! És egy meglepetés fügefa is segítségünkre sietett.

Délután fél hat körül értük el a Róma táblát. De jó volt. Ki először, ki másodszor, ki harmadszor ünnepelhette a megérkezést. Durrant a pezsgő, kattantak a szelfik, csörögtek otthon a telefonok... Hurrá! Deo Gratias!

A szállásunkért át kellett menni Rómán. Először a Forum Romanum és a Colosseum akadt utunkba, majd a Szent Péter bazilikához mentünk. Itt imával köszöntük meg az Isten gondviselését.

Este sötétedéskor értünk a szállásra. De mivel késő volt, ekkor még nem a végleges szállásunkat foglalhattuk el. Jó volt nekünk az olivás is és Róma szabad ege. Hányszor is aludtunk így az elmúlt két hétben? Minden este... Wc, víz volt, mi kell még?