Mozgalmas nap volt. Hosszú, sűrű, gazdag. Az első harmada felfelé a közel 15 km-es emelkedőkön telt.

Postojnában megnéztük a világ legyszebb cseppkőbarlangját. Egy kisvonat száguld a hegy gyomrába a barlangi túrázókkal, hogy aztán ott bent is sétálhassanak a 12 fokban közel 3 km-t. Tényleg elkélt a melegítő és a hosszú nadrág a zoknival. Az idő odakint egyébként már nagyon meleg. Perzsel a nap, s a szellő is meleg. Hiába, közel már az olasz határ. 

A szieszta után kitartó emelkedő kezdődik, a csúcs után pedig "zuhanás" Villa Oppicináig. De ami ezután jött, azt még közülünk senki sem élte meg. 28%-os lejtőn ereszkedtünk le a városba. A fékek is szinte elégtek.

Jó is esett az Adria hűs habja fáradt tagjainknak.
A tengeri fürdőzés után Sistina parókiáján húztuk meg magunkat.

A pincepörkölt mennyei volt.